d nevét hallottam párszor régebben, megvolt a fejemben, h van egy ilyen ember. egy okos ember.
egy fb csoportban írtam egy kommentet ehhez a képéhez, utána rámcsetelt, h az vagyok-e, akinek tippel, az voltam. váltottunk pár szót.
később, majdnem 3 éve írt, h itthon lesz, lesz egy szülinapi bulija is, menjek el, ha van kedvem. elmentem. úgy rémlik, túl sokat nem beszélgettünk, sok barátja volt ott, mindenkit régen látott, mi meg nem is ismertük egymást.
most hazajött két hétre, rámírt, hogy megismerkedne velem. írtam, hogy let's. beszélgettünk, közben feltett néhány olyan nyílegyenes kérdést, amilyennel sztem a pszichodráma csoportok óta nem találkoztam. az volt az ösztönös reakcióm, hogy az eleve túl gyorsan túl sokat beszélés helyett még gyorsabban még többet beszéltem, így nem tartott sokáig, hogy kiderüljön, volt egy blogom régen. egyik este rákérdezett, h mi az insta accountom neve, aznap este már bele is olvasott a blogomba, nem 2 szót, annál alaposabban. fogtam is a fejem, írtam neki, hogy ez most rendkívül furcsa érzés, tök olyan, mintha a gyerekkori naplómat olvasná. nem tűnt úgy, mint aki elhiszi, h ez tényleg olyan, nyilván elég régen volt, de ki tudja számolni, hány éves voltam és nem gyerek. persze én is vágom: feketén-fehéren látszik, hogy amennyi idősen ő már ismert okos ember volt, én akkor ezerrel toltam a hülyeségeket, ezzel együtt ez nekem nagyon régen volt, azóta már minden más, én is. (folyton terveztem, h átmigrálom wp-re és ott jelszóval védetté teszem, h azok akik akkor olvasták, kívánság esetén olvashassák – azért ez egy lezárt dolog, de nem lépem meg, mert annyira nem élő már, h nem is jutott eszembe, hogy történhet ilyen pl, hogy vki egyszer csak kíváncsi lesz többek között a blogomra.) találkoztunk még egy napra, meg a blogomról is cseteltünk később. írtam, hogy sztem ott és akkor ezt én csakis így tudtam írni és egyébként utólag megítélve nagyon kerek volt ez így. ezt bizonyítja az én világomban, hogy pl máig tartó NAGYON fontos barátságaim meg kapcsolataim vannak a blogomnak köszönhetően. ma írta, hogy azóta beszélgetett egy ismerősével, akinek a nevét pontosan ismertem, de tudtommal sosem beszéltünk. amikor d említette neki a blogomat, mondta, hogy emlékszik rám és nagyon szerette, hogy mekkora PUNK voltam a többi bloggerhez képest. ez annyira csodálatos, minden vicc nélkül könnybe lábadt a szemem, közben persze már röhögtem.
nem tudtam ezt pár szóban nem megírni n-nak, akinek a válaszai legalább akkora érzelmeket sejtetnek, mint nekem az, h d-nek köszönhetően pár napja intenzívebben a fejemben van ez a blog, minden válaszsorát beszívecskéztem. sőt azóta megírta, h miről olvasott nálam először, kishíján táncra perdültem, volt értelme megszületnem, mert ő azt azóta ki is maxolta. az aktív blogos éveim óta ő első lépésben megnyitotta, majd egy év múlva be is zárta a csodálatos kis krampit, sztem az első törzshelyem volt, ami nem kávézó. neki köszönhetően teljes rajongója lettem a hajdinalisztes breton galette-nek, ill azt is pontosan neki köszönhetem, h megértettem végre, mennyire menő dolog a vinaigrette, azóta nagyon gyakran csinálok én is. aztán második lépésben megnyitotta a bp-i ultimate kedvenc nápolyi pizzériámat, aztán harmadik lépésben nyitott 2 elképesztő római pizzériát, szavaim sincsenek, amikor ott eszek, hogy hogy tud minden ilyen szuperjó lenni. egyszer csináltam egy nagyon komoly tesztet is az egyik pizzájával, nem vicceltem, tényleg teljesen komolyan vettem. talán egyszer leírom, szuper érdekes volt és minden várakozásommal ellentétben toronymagasan nyert n pizzája. nem is tudom leírni, milyen szuper, h n-t ismerem, komolyan.
köszi annaeszik blog és csillió köszi a drága gourmandulának is, aki a piknikes vkf kapcsán manifesztálódott életem legjobb piknikje révén ezt lehetővé tette, meg természetesen azt, hogy őt is megismerjem, komolyan akkora arc ő is! a legizgibb recepteket mindig ő írta, rengeteget lehetett és lehet most is tanulni a gourmandula bejegyzésekből.
sajnos mindig csak tervezzük az új pikniket, de én a napallergiámmal + nyár-utálatommal elég nyűgös vagyok már, mire én vidáman leülnék piknikezni, általában mindenki kabátot akar venni és eszébe se jutna a fűben ülni. egyébként szinte mindig eszemben van ez a vkf: remek időzítéssel miután befejeztem a blog írását, megtanultam főzni egy kicsit, most már olyan izgi dolgokat tudnék vinni egy ilyen piknikre!
paszulyról neki se állok írni, mert sosem lenne vége: annyira jó őt ismerni meg a barátjának lenni ♡♡ mindenki menjen a cukrászdájukba, a csodatürelmű-aranykezű e-t ismerni is akkora buli!! sztem a legvidámabb cukrászda bp-n. van islertortájuk, ami totál nekem való, és mellette persze van még csomó remek dolog.
fifinne/fanni is egy tök külön, örök helyet kapott a szívemben. egyszer egy szuper vicces posztot is írtam direkt csak neki a szemeimről, amin azóta is röhögök, ha a szemeimre gondolok. ő maga egyébként gyakran az eszembe jut és ezerrel várom, h életünk második találkozását megszervezzük, puszilom innen is, mindig akkora nagy szeretettel gondolok ám rá. (az a helyzet, hogy attól, hogy vkit éveken át nem látok, vagy esetleg életemben egyszer találkoztam csak vele, az semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy mennyit és mit jelent nekem, erre már többször rájöttem. egyszer írt az anyukájáról a fb-n, amitől elsírtam magam. pont egy bkv buszon ültem és annyira sírtam, hogy inkább le is szálltam, ennyire van pont ugyanott a szívemben azóta is.)
és most NEM fogok másokat felsorolni, leginkább mert éjjel fél 4-kor két pohár borral a fejemben TELJESEN kizárt, h ne hagyjak ki valakit. megállok az első néhány után, akik mellett ott sorakozik még háromszor ennyi ember.
kedves d, nagyon köszi, ezt nem gondoltam volna végig a vicces kérdéseid nélkül. annyira jó ez most így.
sosem hittem volna, hogy lesz itt még poszt.
