2008/11/24

gondolkozok egy blogszuneten

sosem foztem jol vagy izgalmasan, tkp nem is tudok fozni
de korabban boldogan csinaltam es elveztem, magat a blogirast is

mostanaban nem csinalok rosszakat, meg nekem is szoktak izleni, ami eleg uj, de igazan semmi erdekes nincs bennuk
meg igazabol mar se a fozest, se az evest nem elvezem
semennyire

majd meglatom mi lesz

15 comments:

Zsu said...

Hát az biztos, hogy én szomorú lennék, ha szünetelnél de persze azt neked kell érezni, hogy mi esik jól.

anna said...

oo oo, masreszt viszont ezek a kommentek most az eletet tartjak bennem
szoval azert meg nem dolt el

Grenadine said...

mindenki átesik gasztrofób időszakokon. ebből ne vonj le végletes következtetést :)

anna said...

persze, ezert csak szunet az opcio

Anikó said...

Szia!
Én pont így érzek. Azért kezdtük a blogot a barátnőmmel, mert izgalmas volt, hogy végre kipróbálhatjuk magunkat a saját konyhánkban, és mindenféle jó dolgot tehetünk a családunk elé. De eltelt egy év, a mindennapi főzés inkább rutinfeladattá vált, és már nem is olyan izgalmas... Ráadásul én sem készítek semmi különlegeset.
Na, a lényeg, hogy megértelek, de ne add fel a blogot. Nagyon jókat írtál, én gyakran elolvastam. :-)

cukroskata said...

Ne hagyd abba. Most rosszkedved van, de lesz jobb is :-)

cukroskata said...
This comment has been removed by the author.
cukroskata said...

Addig is, amíg megjön a kedved a főzéshez, nézz be hozzám egy körkérdésre

viri said...

én is olvasom a blogod,meg anyukám is,és tök kíváncsi szokott lenni a kajákra! ő sem profi,ahogy a főző nők nagy része sem az. egy ilyen blog pont arra jó,hogy összehozza a csajokat!
szerintem:)
bocsánatot kérek a férfi olvasóktól:D!

napmátka said...

Az nem gond, ha nem főzöl mindig különleges ételeket, én sem.
Az már inkább szomorú, ha sem a főzés, sem az evés nem okoz örömet...
Egyébként, ha megnézed a bloggerek bejegyzéseit, gyakran találsz olyat, ami nem épp egy ételről, receptről szól, hanem másképp kapcsolódik a gasztronómiához, esetleg egy kirándulás, vendégség, vagy csak a természetben való bóklászás ürügyén.
De persze Te tudod...

m said...

hiszen most kértek föl, hogy szerepelj a miner.en is!
Ne hagyd abba, nem old meg semmit, ha bezárkózol, sőt... m

Anonymous said...

anna! te és én egy háromszög két kül. csúcsa vagyunk - teljesen más utakat járunk, de vmi mégis összeköt minket és,ha csak egy ponton is, de találkozunk. nekem nagyon sokat jelent,h olvashatom azt, ami történik veled, amit átélsz...stb teljesen mindegy,h éppen boldog vagy,v szomorkodsz, mert olyan hihetetlenül szívhezszólóan tudsz fogalmazni,h az olvasód mindenbe bele tudja élni magát (mint egy jó regényben) - engem nem is az érdekel,h mit főzöl,hn az,h kivel,mikor,miért,hogyan - mesélj még,kérlek!

anna said...

te jooo eeeg, mennyi kedves komment, csak lesek
eleterom a duplajara nott

aniko, itt inkabb a szakitas utanni keptelen vagyok enni dologrol van szo
erdekes, azzal egyutt h alig eszek, azert megnezem a dolgokat es elegge tudom, miket foznek ha lenne etvagyam + kedvem
talan majd visszajonnek..

cukroskata, koszonom, bizom benne h igazad van
a korkerdest koszonom szepen, mar nagyon regen kaptam, igazan orultem neki
a napokban valaszolok ra

viri [+ anyukaja], van benne vmi, en kb 2 kommentre szamitottam, h oke, ehhez kepest leesett az allam
ferfi olvasok, hahaha, szerintem sosem jart itt egy se, bimalon kivul [o meg nem erti, csak a sajat receptjet °_°]
majd ha csulkoket meg koromporkolteket fozok sutok, akkor uzengess itt a ferfi olvasoknak

napmatka, igazad van, koszonom a kommentet

m, igen tudom

anonymous, eszmeletlen jol esett a kommented, koszonom szepen

Mamma said...

Látom, mások már visszatántorítottak:-), de tényleg csináld tovább!
Anna, ha segít, én a karlsruhe-i kalandjaidat is mindig olvasom:-)), élvezettel!

anna said...

mamma, koszi