2009/02/10

Saláta Sára



Saláta Sára
elment a vásárba
idres-bodros, fidres-fodros
zöld selyem szoknyába.

Vele ment, vele ment
zámolyi szekéren
Retek Peti, Répa Rozi,
Cékla Cilikével,

Uborka Borka
meg a Bálint Alma,
Kukorica Katica,
Petrezselyem Panna.

Hogy odaértek,
le is telepedtek,
jó Burgonya Boldizsárnak
jónapot köszöntek.

Agárdi szekéren
most döcög be éppen
zöld pocakos Dinnye bácsi
a háza népével.

Kel Kelem, Sós Jóska,
Parja Pál is ott van,
Körte úrfik mosolyognak
katonás sorokban.

Paradicsom Piroskát
Tök Tóni kíséri,
itt jön Borsó Bözsike
és Paszternák Trézsi.

Szilva Száli kék ruhában,
Birs Biri sárgában
kínálkozik egyre-másra
a hetivásárban.

Velük a sok kofa néni,
A szíves szót ingyen méri:
- Jó napot! – Jó napot! –
- Komámasszony mit hozott?

- Répát, babot, tököt, lencsét…
- Adjon Isten jó szerencsét…
- Adjon Isten magának is minden jót:
ezüstpénzes, aranypénzes vásárlót!

Egy nagysága itt jön már is,
zsebében a bugyelláris:
- Kofa néni, megveszem a portékáját,
de csak akkor, ha nem tartja ki az árát!
- Ó, galambom, dehogy drága…
Egy fillérért pengő ára!

Van itt mindenféle jó,
úri konyhára való!
Főzelékek kínálkoznak,
Friss gyümölcsök mosolyognak:

- Engem vegyen, ténsasszony!
- Mibelőlük válasszon!
Zöldségek is egyre hívják:
- Töltse meg a kosárkáját!

Csak az egy Saláta Sára
dinnyeg-dünnyög egymagába.
Erre fordul, arra fordul,
A vevőre zordan mordul:

- Enyje kérem, de goromba!
Összegyűri, összenyomja
fidres-fodros szép ruhámat,
dudos selyem szoknyácskámat!

- Adta kényes portékája,
begyeskedő salátája!
Lám, az orrát de felvágta…
Hadd hallom hát, mi az ára?

- Hallja lelkem ténsasszony,
nézzen szét a piacon,
Nincs szebb, mint Saláta Sára!
Pengő az urolsó ára!

- Hahaha! Hahaha!
No, ez aztán megadta!
Egy pengős saláta?
Öregapám se látta!

- Nevessetek, bánom is én,
fittyet hányok rája:
Majd megadja az egy pengőt
a király szakácsa!

- Hahaha! Hahaha!
Ó, te balga Sára!
Lesheted, hogy érted jöjjön
a király szakácsa!

Estig is itt ülhetsz
magad a vásárba
Egy pengőt - hahaha -
ki ad salátára?

Pereg a szó, peng a pénz a hetivásáron,
minden zöldség elkelt már ilyen-olyan áron.
Elvitték a burgonyát,
almát, babot, céklát,

zöld uborkát, sárga borsót,
gyönge kerékrépát.
Kukorica Katicát nagy szekérre rakták,
Dinnye Danit Debrecenbe autón szállították.

Elkelt a jó Kel Kelemen
öt fillérért párba,
Tök Tóninak, Paraj Pálnak
is akadt gazdája.

Birs Birkét, Szilva Szálit
a bíróné kérte,
méltóságák alkudoztak
Retek Petikére.

Barack Bercit egy szakács
nagy pénzen kereste,
Murok Miskát, Mák Mariskát
autón vitték Pestre.

Paradicsom Piroskát
Vékaszámra hordták…
A piacot egy-kettőre
kitakarították.

Késő van már, délre jár már,
fogy a nép a piacon,
bevásált már Julcsa, Borcsa,
ifiasszony, kisasszony.

Minden elkelt illő árba,
ki egyenkint, ki meg párba.
…Csak ki maradt ott magába
fidres-fodros zöld szoknyába?

A Saláta Sára!

Bezzeg, most már szánná-bánná,
a fejét is falba vágná…
Kínálkozik, de hiába:
hoppon maradt finnyás Sára.

- Jajjajjaj, de bolond voltam,
hogy az orom úgy fennhordtam!
Nem kellek már senkinek se,
itt maradtam szégyenszemre.

- Ténsasszonykám, szép nagysága,
tegyen be a kosárba!
Vigyenek el, jó emberek,
akár ingyen is elmegyek…

Nem bánom már, akárhova:
nagy konyhába, kis kunyhóba,
ecetbe vagy olajba,
berántva vagy habarva,

vagy akár egy rongyos zsákba
kis kacsáknak vacsorára! –
De hiába kínálkozik,
egy vevő sem találkozik:

- Nem kellesz te kényes Sára,
se délre, se vacsorára,
pengőért se, fillérért se,
még egy lyukas garasért se!

No, mi baj van? Ej, gyerekek,
talán csak nem pityeregtek?!
Ne fájjon a szívecskétek:
Jó vége lesz a mesének!

Szemétdombon hervad Sára
búbánatos árvaságba:
búbánat Isten látja,
amit vétett, megbocsátja.

Esővízzel megmosdatja,
napsugárral cirógatja,
lengedező szellőcskével
gyűrt ruháját fodrozgatja.

Kis Saláta újra éled:
- Istenem, de szép az élet! –
Karocskát nyújtja égre:
kivirágzik örömébe!

Ága-boga, száz virága
magot érlel forró nyárba.
Magocskáit szerteszórja,
ki is keltek kakukkszóra.

Sára mama nevet, örül!
Száz gyermeke köröskörül:
harmatlepte, madárlátta
száz kis fodros saláta.

Marcsa, Miska, hogy meglátta,
kis kertjébe palántálta,
szépre, nagyra felnevelte,
a piacra ki is vitte.

Mind el is kelt, illő árba
fehérvári nagy vásárba:
nénik, bácsik mind megvették,
fényes pénzzel megfizették.

Gyűlt a sok pénz, csengő-pengő,
sok fillérből lett a pengő…
Száz fillérért száz saláta:
mégis pengő lett az ára!

7 comments:

Pomme Pomme said...

Ó, Anna! Ez nagyon jó! Köszönöm!!! A családban is megvan a könyv, de jó volt egy ilyen szürke munkanapon találkozni vele. :)

anna said...

szuper, de orulok, akkor mar megerte dolgozni vele h bekerluljon
[en se vagyok normalis h epp nemetorszaban jut az eszembe, otthonrol kicsit egyszerubb lett volna, meg jo h a kisocsem ilyen segitokesz]

Pomme Pomme said...

:) Igen, megérte, már a család ifjabb és idősebb tagjai is örvedeztek rajta.

anna said...

tokjoo
ha hazamegyek [majd majd majd sokara, ugy nez ki, csak osszel], akkor megprobalom elokeriteni es lefenykepezni a nagymamam altal rajzolt verziot is, meg az eredetiti is, akkor majd lesz par kep is
[ocsem ugyen lefenykepezgette nekem a nemreg kiadott verziot, de annyira becsillant a vaku, h inkabb nem tettem be oket]

Sára said...

En is nagyon nagyon koszonom:) Sara vagyok es az anukam mindig ezt olvasta nekem:) koszi koszi

anna said...

sara, ez tok szuper
[nekem nem remlik sajnos semmilyen anna mese [a pottyos pannit meg sztem csak magamban nyomtam le jo nehanyszor, de panni egyaltalan nem vagyok, csak nehanapjan panna vagy anna-panna, szoval az nem igazan szamit]]

anna said...

ja de ha lesz egy lanyom az siman sara lesz, jut eszembe
marmint komolyan